Az Öreg Király, a Küszöb Őre
Minden Várban él egy idős személy, akit Öreg Királynak nevezünk (Szaturnusz). Ő volt Várunk előző uralkodója, akinek azonban át kellett adnia koronáját, mert kormányzásával kudarcot vallott - a régi irány már nem követhető. Ettől függetlenül szükség van a bölcsességére és tapasztalatára, még ha sokszor csak a merevségét, a megcsontosodott elveit vesszük is észre. De miért van szükség rá?
Az Öreg Királyt, azaz a Szaturnuszt a Küszöb Őrének, az Idő Urának vagy a "karmafelelősnek" is szokták nevezni. Azért mondjuk, hogy őrködik a küszöb felett, mert a határainkat jelképezi - olyan küszöböket, amelyeken csak az egó felülmúlásával, bizonyos leckék megtanulásával léphetünk át. Az Öreg Király ilyenformán a sors és a karma terheinek képviselője. Megmutatja, hol vannak azok a falak és gátak, amelyek behatárolnak minket lelkileg, szellemileg és fizikailag. Ki akarja fejleszteni belőlünk a kötelesség- és felelősségtudatot. Hagyományosan hozzá kötjük a gátlásokat, kudarcokat, kemény próbatételeket, szükségállapotokat, korlátozó személyeket, csődöket, betegségeket, sőt bizonyos fokig a fizikai halált is. Az egóra jellemző dogmák, ítélkezés és polaritás (jó/rossz) világában folytonosan akadályokba ütközünk, és csak szenvedések árán tanulunk. Nehezen látjuk meg a teljességet, és nehezen ébredünk rá, hogy a hátráltató minták többségét mi magunk alakítottuk ki, tudatosan vagy tudat alatt.
Az Öreg Királyt a belső szabadságunk korlátozójának vagy elfojtójának is tekinthetjük, ám ő azáltal, hogy anyagi/földi/fizikai kereteket szab az életünkben, szabadságot is ad, hiszen e kereteken belül szabadon mozoghatunk. Elfogadtatja velünk a korlátainkat, azok pedig - akár egy magas hídon a biztonsági korlát - segítenek továbbhaladni. Ha mindenre képesnek tartanánk magunkat és nem tanulnánk a kudarcainkból, akkor nem jönne létre egy megszilárdult alap, amire építhetjük a további életünket. Ez a belső figura - jegybeli és terembeli állásával, valamint kapcsolataival − megmutatja tehát, hogy meddig ér a takarónk, amely alatt nyújtózkodhatunk. Ez a személyre szabott képletből derül ki.
Konkrétan milyen akadályokat és feladatokat jelöl az Öreg Király a képletemben? A válaszok, a rajzok és a leírások megtalálhatók a KaSztella könyvben! A képen az Öreg Kos Király "mozaikja" látható. Ez a figura egy olyan akaratosságot és erőszakosságot jelképez a Várban, amely mostanra már túlhaladott, életképtelen minta. Ha ilyen Öreg Királyunk van, meg kell tapasztalnunk az öncélú, harcias késztetések korlátait, és meg kell tanulnunk felelősebben kezelni az indulatainkat.
Kereteink, korlátaink megtapasztalása és elfogadása hosszú és fájdalmas folyamat. A Szaturnusz égi mozgása meg is felel e folyamat ritmusának. Ez a mozgás körülbelül hétévente jelöl nagyobb váltásokat, mutatva az életünket befolyásoló hétéves periódusokat. Hétévente alaposan megváltozik az életünk, krízishelyzetekbe kerülünk, amelyekből tanulnunk kell. Születésünk pillanatában a Szaturnusz egy bizonyos égi ponton áll a Föld megadott pontjáról nézve (a könyvünkben használt mintahoroszkópban, "Sztellánál" például a Szaturnusz bolygó Budapestről nézve az Oroszlán csillagkép 17° 36’-én állt a születése pillanatában). Ha szimbolikusan egy körként rajzoljuk fel a bolygó égi pályáját, amelynek egyik pontja ez a koordináta, akkor még három pontot jelölhetünk meg krízispontként: a szemközti pontot (amely 180°-ra van tőle), valamint a két felezőpontot (90-90°-ra). A kezdő pozícióból kiindulva mindenkinél nagyjából 7 év alatt éri el a Szaturnusz az alsó felezőpontot (alsó kvadrát). Ilyenkor alulról, mély tudatalatti szférákból kiindulva támadja oldalba eredeti pozícióját.
Mikor botlunk bele tehát a nagyobb küszöbökbe, amelyeken csak az Öreg Király engedhet át minket?
1. Az első kritikus időszak 7 éves korunkban zajlik le, amikor iskolába megyünk. Ez a családdal való szoros együttélés vége, és a társadalomba való beágyazódás valódi kezdete. Egy kényszerhelyzet szétfeszíti az életünk addigi kereteit. Kemény leckéken keresztül kell megtanulnunk a felelősségvállalást magunkért, egy olyan környezetben, ahol senki sem fogad el és szeret minket feltétel nélkül. Emiatt a frissen a nyakunkba szakadó kötelességeket is nehezebben teljesítjük.
2. A következő válság 14−15 éves korunkban következik be; ekkor ér szembe a Szaturnusz születési pozíciójával. Ekkor mintha az énünkkel ellentétes dolgok válnának hangsúlyossá: a külvilág, a párkapcsolat, a nemi kiegészülés és a másoknak való megfelelés. Sok helyzetről és emberről érezzük úgy, mintha támadná a lényünket, pedig valójában csak alkalmazkodnunk kell - önmagunkhoz hűnek maradva.
3. A harmadik kritikus időszak a 21−22 éves kor környéke: hivatalosan is felnőtt állampolgárrá válunk, akinek most már nemcsak az iskolában, hanem az egész világ előtt felelősséget kell vállalnia a tetteiért. El kell indulnunk egyéni utunkon, el kell kezdenünk felépíteni egzisztenciánkat. Ez a harmadik hétéves váltás, amikor a Szaturnusz a felső kvadrátjánál jár a születési pozíciójához képest, az egyéni hivatás alapköve.
4. A következő krízis bezárja a kört: 28−29 éves korunk tájékán ér vissza a Szaturnusz ugyanarra a pontra, ahol születésünkkor állt. Ekkor történik meg a felnőtté érés, minden síkon - pontosabban ekkor kellene átlépnünk önálló felnőtt kereteink közé, a magánélet és a munka terén is. Ebben az időszakban általában meghatározó események történnek velünk, akár hosszú válságokon is áteshetünk, amelyekből azonban általában megerősödve kerülünk ki. Jó esetben megszilárdul az alap a lábunk alatt, és már tudjuk mire építeni a következő ciklust. Erre vonatkozik az Szaturnusz bevezetőjénél szereplő szöveg a 28-29 éves kor körüli váltásról, amit ott "Szaturnusz Újévnek" neveztünk el. Ebben az időszakban az addig korlátozónak megélt Bak jellegű Szaturnuszt átalakíthatjuk Vízöntő jellegű Szaturnusszá - magyarán a külső korlátok között lezajlott fejlődés után nekünk kell meghúznunk a saját, egyedi határainkat. Ezután megkezdődik a második ciklus: ugyanarról a pontról indul ismét ugyanazon az úton a bolygó. A soron következő kör minősége mindig attól függ, hogyan sikerült lezárni az előző kört.
5. Újabb hét év elteltével, 35−36 éves kor körül megint jön az alsó kvadrát, vagyis az "oldalba támadás"; és ez a krízis újfent alulról, a tudatalatti rétegeiből indul ki, csakúgy, mint 7 éves kor körül. Gyerekkorunkban nem tudatosan éltük át ezt a fázist, ekkor viszont már tudatosan kell átverekednünk magunkat rajta. Ekkor dől el, hogy mennyire váltunk felnőtté. Minden, amit addig felépítettünk, ami felnőtt életünk alapját jelentette, most megkérdőjeleződik, és ha nem elég szilárd ez az alap, akkor össze is omolhat. Különösen azoknál a nőknél kritikus ez az időszak, akik addig még nem vállaltak gyermeket, pedig szeretnének. Ugyancsak nehezen viselik ezt a válságot azok, akiknek egzisztenciálisan nem sikerült bebiztosítania magukat.
6. 42−43 éves korban a Szaturnusz ismét szembekerül önmagával. Megint az én és a külvilág kerül szembe egymással, és a párkapcsolat/nemiség területén ekkor jelentkezhet legerősebben a kapuzárási pánik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a külvilágot vagy a társunkat hibáztatni az összes kudarcunkért.
7. A Szaturnusz továbbhalad és eléri a felső kvadrátot, körülbelül 49-50 éves kor tájékán. Ez az "aratás" időszaka, amikor már nem aktívan teremtjük meg az életkörülményeinket, hanem abból kell valami értelmeset összeraknunk, amit korábban megszereztünk és felépítettünk. A külvilág nyomására meg kell találnunk az értelmet a létezésünkben, és már felsejlik előttünk a feladat, hogy öregkorunk értelmét is meg kell lelnünk.
8. Nagyjából 57−58 éves korunkban fejeződik be a második szaturnuszi kör. Ekkor ismét előjön az Szaturnusz, és leül velünk komolyan beszélgetni. Megkérdezi, hogy most már tudunk-e mit kezdeni az általa szimbolizált problémákkal - a kötelességekkel, felelősségvállalással, a tapasztalatokban gazdag bölcsességgel -, vagy még mindig elkerüljük a terheket, amelyeket fel kellett volna vállalnunk. Ekkor le kell zárnunk felnőttkorunkat, és át kell lépnünk az időskorba. A váltás és maga az időskor minősége is nagyban függ attól, hogy milyen minőségű felnőttkort éltünk végig.
9. A harmadik körben, hét év múlva megismétlődik az a válság, amely már 7 és 35 éves korban is beköszöntött, csak éppen 65−66 éves korban a visszavonulásról szól. Az első ilyen alkalmat még tudattalanul éltük át, másodjára tudatosan és aktívan, harmadszor pedig tudatosan, de passzívan kell átvészelnünk. A visszavonulással át kell ruháznunk az aktív szerepeket másokra, és el kell fogadnunk, hogy ezentúl másképpen van szükség ránk. Eközben megint úgy érezhetjük, hogy oldalba támadják a lényünket, és különféle csapások sújtanak bennünket. Csak a részleteken való felülemelkedéssel és az öregedés méltóságteljes elfogadásával oldhatjuk meg a krízist. Találnunk kell olyan energiaforrásokat, amelyek feltöltenek minket, értelmet adnak az életünknek, amelyek miatt még 70-80 éves kor fölött is szívesen kelünk fel az ágyból. Ez nem lehet egy másik ember, mert senkire sem ruházhatunk akkora terhet, hogy ő adjon értelmet az életünknek és ő mentsen meg minket a depressziótól. Sem a társunkra, sem a gyermekünkre, sem az unokánkra. Az életenergia csak akkor működik, ha bennünk is van egy mélyről fakadó forrás. Ezért ebben a korban fokozottabb a spiritualitás iránti érdeklődés és a hit kérdése.
10. Amikor újra szembekerül a Szaturnusz az eredeti pozíciójával, 72−73 éves korban, már olyan leckéket is kaphatunk a külvilág felől, amelyek a hitünket teszik próbára. A hitre szükségünk van ahhoz, hogy békében eltávozhassunk erről a világról.
11. Hét év múlva is kiderülhet, hogy mennyire erős bennünk a hit, az élettel és a halállal való megbékélés, ekkor ugyanis, 79−80 éves korunkban minden korábbinál mélyebben sújt le minket az elmúlás érzése és tudata. Betölteni a 80-at ugyanolyan krízis, mint betölteni a 40-et. Az utóbbinál a középkor kezdetét kellett elfogadnunk, az előbbinél az időskor visszavonhatatlan kezdetét. Már semmilyen fiatalító kezelés és praktika, semmiféle léthazugság nem válik be. Azt éljük, ami lényünk belsejében van. Inkább visszafelé tekintünk az életünkre, és abból táplálkozunk, amit adtunk és kaptunk.
12. Jó esetben derűsen élhetjük meg a hét év múlva bekövetkező Szaturnusz-visszatérést, amely immár a harmadik az életünk folyamán, 86−87 éves korunkban. Ekkor a válságokat már türelemmel vészeljük át, és passzív, de kimeríthetetlen tárháza leszünk a támogató bölcsességnek családunk és környezetünk számára. Rossz esetben végleg megkeseredünk, és a harag álarca mögé bújva irigykedünk a fiatalokra, szidjuk a világot. Életünk végére azonban elvileg be kell következnie az Szaturnusz és az Udvar többi lakója, többek között a Király közötti megbékélésnek.
A Szaturnusz "bekeményítéseire" azért van szükség, hogy életünket ne élhessük le begubózva, tétlenül, tudatosodás nélkül. Hibáinkon és félelmeinken felül kell emelkednünk, és azokat elfogadva kell továbbhaladnunk úgy, hogy belekapaszkodunk a korlátba, amit a Szaturnusz biztosít (és amelybe sokszor szívesen belerúgnánk). A korlátok minden válság után erősebbek lehetnek, és talán más úton vezetnek tovább, mint korábban - de ez a fejlődéssel együtt jár. Amikor a Szaturnusz 28-29 évente visszatér az eredeti pozíciójába, eredeti módon, a hagyományokkal és rossz beidegződésekkel szakítva kell kiutat találnunk a problémáinkból. Magasabb tudatossági szinten kell folytatnunk életünket.
Másik cikkünkből kiderül, hogy segít át a Főpap (Jupiter) az Öreg Király küszöbén: "A bölcs aggastyánok" (Ez is táblázatos összekötős játék!)
Az Öreg Királyt, azaz a Szaturnuszt a Küszöb Őrének, az Idő Urának vagy a "karmafelelősnek" is szokták nevezni. Azért mondjuk, hogy őrködik a küszöb felett, mert a határainkat jelképezi - olyan küszöböket, amelyeken csak az egó felülmúlásával, bizonyos leckék megtanulásával léphetünk át. Az Öreg Király ilyenformán a sors és a karma terheinek képviselője. Megmutatja, hol vannak azok a falak és gátak, amelyek behatárolnak minket lelkileg, szellemileg és fizikailag. Ki akarja fejleszteni belőlünk a kötelesség- és felelősségtudatot. Hagyományosan hozzá kötjük a gátlásokat, kudarcokat, kemény próbatételeket, szükségállapotokat, korlátozó személyeket, csődöket, betegségeket, sőt bizonyos fokig a fizikai halált is. Az egóra jellemző dogmák, ítélkezés és polaritás (jó/rossz) világában folytonosan akadályokba ütközünk, és csak szenvedések árán tanulunk. Nehezen látjuk meg a teljességet, és nehezen ébredünk rá, hogy a hátráltató minták többségét mi magunk alakítottuk ki, tudatosan vagy tudat alatt.
Az Öreg Királyt a belső szabadságunk korlátozójának vagy elfojtójának is tekinthetjük, ám ő azáltal, hogy anyagi/földi/fizikai kereteket szab az életünkben, szabadságot is ad, hiszen e kereteken belül szabadon mozoghatunk. Elfogadtatja velünk a korlátainkat, azok pedig - akár egy magas hídon a biztonsági korlát - segítenek továbbhaladni. Ha mindenre képesnek tartanánk magunkat és nem tanulnánk a kudarcainkból, akkor nem jönne létre egy megszilárdult alap, amire építhetjük a további életünket. Ez a belső figura - jegybeli és terembeli állásával, valamint kapcsolataival − megmutatja tehát, hogy meddig ér a takarónk, amely alatt nyújtózkodhatunk. Ez a személyre szabott képletből derül ki.
Konkrétan milyen akadályokat és feladatokat jelöl az Öreg Király a képletemben? A válaszok, a rajzok és a leírások megtalálhatók a KaSztella könyvben! A képen az Öreg Kos Király "mozaikja" látható. Ez a figura egy olyan akaratosságot és erőszakosságot jelképez a Várban, amely mostanra már túlhaladott, életképtelen minta. Ha ilyen Öreg Királyunk van, meg kell tapasztalnunk az öncélú, harcias késztetések korlátait, és meg kell tanulnunk felelősebben kezelni az indulatainkat.
Kereteink, korlátaink megtapasztalása és elfogadása hosszú és fájdalmas folyamat. A Szaturnusz égi mozgása meg is felel e folyamat ritmusának. Ez a mozgás körülbelül hétévente jelöl nagyobb váltásokat, mutatva az életünket befolyásoló hétéves periódusokat. Hétévente alaposan megváltozik az életünk, krízishelyzetekbe kerülünk, amelyekből tanulnunk kell. Születésünk pillanatában a Szaturnusz egy bizonyos égi ponton áll a Föld megadott pontjáról nézve (a könyvünkben használt mintahoroszkópban, "Sztellánál" például a Szaturnusz bolygó Budapestről nézve az Oroszlán csillagkép 17° 36’-én állt a születése pillanatában). Ha szimbolikusan egy körként rajzoljuk fel a bolygó égi pályáját, amelynek egyik pontja ez a koordináta, akkor még három pontot jelölhetünk meg krízispontként: a szemközti pontot (amely 180°-ra van tőle), valamint a két felezőpontot (90-90°-ra). A kezdő pozícióból kiindulva mindenkinél nagyjából 7 év alatt éri el a Szaturnusz az alsó felezőpontot (alsó kvadrát). Ilyenkor alulról, mély tudatalatti szférákból kiindulva támadja oldalba eredeti pozícióját.
Mikor botlunk bele tehát a nagyobb küszöbökbe, amelyeken csak az Öreg Király engedhet át minket?
1. Az első kritikus időszak 7 éves korunkban zajlik le, amikor iskolába megyünk. Ez a családdal való szoros együttélés vége, és a társadalomba való beágyazódás valódi kezdete. Egy kényszerhelyzet szétfeszíti az életünk addigi kereteit. Kemény leckéken keresztül kell megtanulnunk a felelősségvállalást magunkért, egy olyan környezetben, ahol senki sem fogad el és szeret minket feltétel nélkül. Emiatt a frissen a nyakunkba szakadó kötelességeket is nehezebben teljesítjük.
2. A következő válság 14−15 éves korunkban következik be; ekkor ér szembe a Szaturnusz születési pozíciójával. Ekkor mintha az énünkkel ellentétes dolgok válnának hangsúlyossá: a külvilág, a párkapcsolat, a nemi kiegészülés és a másoknak való megfelelés. Sok helyzetről és emberről érezzük úgy, mintha támadná a lényünket, pedig valójában csak alkalmazkodnunk kell - önmagunkhoz hűnek maradva.
3. A harmadik kritikus időszak a 21−22 éves kor környéke: hivatalosan is felnőtt állampolgárrá válunk, akinek most már nemcsak az iskolában, hanem az egész világ előtt felelősséget kell vállalnia a tetteiért. El kell indulnunk egyéni utunkon, el kell kezdenünk felépíteni egzisztenciánkat. Ez a harmadik hétéves váltás, amikor a Szaturnusz a felső kvadrátjánál jár a születési pozíciójához képest, az egyéni hivatás alapköve.
4. A következő krízis bezárja a kört: 28−29 éves korunk tájékán ér vissza a Szaturnusz ugyanarra a pontra, ahol születésünkkor állt. Ekkor történik meg a felnőtté érés, minden síkon - pontosabban ekkor kellene átlépnünk önálló felnőtt kereteink közé, a magánélet és a munka terén is. Ebben az időszakban általában meghatározó események történnek velünk, akár hosszú válságokon is áteshetünk, amelyekből azonban általában megerősödve kerülünk ki. Jó esetben megszilárdul az alap a lábunk alatt, és már tudjuk mire építeni a következő ciklust. Erre vonatkozik az Szaturnusz bevezetőjénél szereplő szöveg a 28-29 éves kor körüli váltásról, amit ott "Szaturnusz Újévnek" neveztünk el. Ebben az időszakban az addig korlátozónak megélt Bak jellegű Szaturnuszt átalakíthatjuk Vízöntő jellegű Szaturnusszá - magyarán a külső korlátok között lezajlott fejlődés után nekünk kell meghúznunk a saját, egyedi határainkat. Ezután megkezdődik a második ciklus: ugyanarról a pontról indul ismét ugyanazon az úton a bolygó. A soron következő kör minősége mindig attól függ, hogyan sikerült lezárni az előző kört.
5. Újabb hét év elteltével, 35−36 éves kor körül megint jön az alsó kvadrát, vagyis az "oldalba támadás"; és ez a krízis újfent alulról, a tudatalatti rétegeiből indul ki, csakúgy, mint 7 éves kor körül. Gyerekkorunkban nem tudatosan éltük át ezt a fázist, ekkor viszont már tudatosan kell átverekednünk magunkat rajta. Ekkor dől el, hogy mennyire váltunk felnőtté. Minden, amit addig felépítettünk, ami felnőtt életünk alapját jelentette, most megkérdőjeleződik, és ha nem elég szilárd ez az alap, akkor össze is omolhat. Különösen azoknál a nőknél kritikus ez az időszak, akik addig még nem vállaltak gyermeket, pedig szeretnének. Ugyancsak nehezen viselik ezt a válságot azok, akiknek egzisztenciálisan nem sikerült bebiztosítania magukat.
6. 42−43 éves korban a Szaturnusz ismét szembekerül önmagával. Megint az én és a külvilág kerül szembe egymással, és a párkapcsolat/nemiség területén ekkor jelentkezhet legerősebben a kapuzárási pánik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a külvilágot vagy a társunkat hibáztatni az összes kudarcunkért.
7. A Szaturnusz továbbhalad és eléri a felső kvadrátot, körülbelül 49-50 éves kor tájékán. Ez az "aratás" időszaka, amikor már nem aktívan teremtjük meg az életkörülményeinket, hanem abból kell valami értelmeset összeraknunk, amit korábban megszereztünk és felépítettünk. A külvilág nyomására meg kell találnunk az értelmet a létezésünkben, és már felsejlik előttünk a feladat, hogy öregkorunk értelmét is meg kell lelnünk.
8. Nagyjából 57−58 éves korunkban fejeződik be a második szaturnuszi kör. Ekkor ismét előjön az Szaturnusz, és leül velünk komolyan beszélgetni. Megkérdezi, hogy most már tudunk-e mit kezdeni az általa szimbolizált problémákkal - a kötelességekkel, felelősségvállalással, a tapasztalatokban gazdag bölcsességgel -, vagy még mindig elkerüljük a terheket, amelyeket fel kellett volna vállalnunk. Ekkor le kell zárnunk felnőttkorunkat, és át kell lépnünk az időskorba. A váltás és maga az időskor minősége is nagyban függ attól, hogy milyen minőségű felnőttkort éltünk végig.
9. A harmadik körben, hét év múlva megismétlődik az a válság, amely már 7 és 35 éves korban is beköszöntött, csak éppen 65−66 éves korban a visszavonulásról szól. Az első ilyen alkalmat még tudattalanul éltük át, másodjára tudatosan és aktívan, harmadszor pedig tudatosan, de passzívan kell átvészelnünk. A visszavonulással át kell ruháznunk az aktív szerepeket másokra, és el kell fogadnunk, hogy ezentúl másképpen van szükség ránk. Eközben megint úgy érezhetjük, hogy oldalba támadják a lényünket, és különféle csapások sújtanak bennünket. Csak a részleteken való felülemelkedéssel és az öregedés méltóságteljes elfogadásával oldhatjuk meg a krízist. Találnunk kell olyan energiaforrásokat, amelyek feltöltenek minket, értelmet adnak az életünknek, amelyek miatt még 70-80 éves kor fölött is szívesen kelünk fel az ágyból. Ez nem lehet egy másik ember, mert senkire sem ruházhatunk akkora terhet, hogy ő adjon értelmet az életünknek és ő mentsen meg minket a depressziótól. Sem a társunkra, sem a gyermekünkre, sem az unokánkra. Az életenergia csak akkor működik, ha bennünk is van egy mélyről fakadó forrás. Ezért ebben a korban fokozottabb a spiritualitás iránti érdeklődés és a hit kérdése.
10. Amikor újra szembekerül a Szaturnusz az eredeti pozíciójával, 72−73 éves korban, már olyan leckéket is kaphatunk a külvilág felől, amelyek a hitünket teszik próbára. A hitre szükségünk van ahhoz, hogy békében eltávozhassunk erről a világról.
11. Hét év múlva is kiderülhet, hogy mennyire erős bennünk a hit, az élettel és a halállal való megbékélés, ekkor ugyanis, 79−80 éves korunkban minden korábbinál mélyebben sújt le minket az elmúlás érzése és tudata. Betölteni a 80-at ugyanolyan krízis, mint betölteni a 40-et. Az utóbbinál a középkor kezdetét kellett elfogadnunk, az előbbinél az időskor visszavonhatatlan kezdetét. Már semmilyen fiatalító kezelés és praktika, semmiféle léthazugság nem válik be. Azt éljük, ami lényünk belsejében van. Inkább visszafelé tekintünk az életünkre, és abból táplálkozunk, amit adtunk és kaptunk.
12. Jó esetben derűsen élhetjük meg a hét év múlva bekövetkező Szaturnusz-visszatérést, amely immár a harmadik az életünk folyamán, 86−87 éves korunkban. Ekkor a válságokat már türelemmel vészeljük át, és passzív, de kimeríthetetlen tárháza leszünk a támogató bölcsességnek családunk és környezetünk számára. Rossz esetben végleg megkeseredünk, és a harag álarca mögé bújva irigykedünk a fiatalokra, szidjuk a világot. Életünk végére azonban elvileg be kell következnie az Szaturnusz és az Udvar többi lakója, többek között a Király közötti megbékélésnek.
A Szaturnusz "bekeményítéseire" azért van szükség, hogy életünket ne élhessük le begubózva, tétlenül, tudatosodás nélkül. Hibáinkon és félelmeinken felül kell emelkednünk, és azokat elfogadva kell továbbhaladnunk úgy, hogy belekapaszkodunk a korlátba, amit a Szaturnusz biztosít (és amelybe sokszor szívesen belerúgnánk). A korlátok minden válság után erősebbek lehetnek, és talán más úton vezetnek tovább, mint korábban - de ez a fejlődéssel együtt jár. Amikor a Szaturnusz 28-29 évente visszatér az eredeti pozíciójába, eredeti módon, a hagyományokkal és rossz beidegződésekkel szakítva kell kiutat találnunk a problémáinkból. Magasabb tudatossági szinten kell folytatnunk életünket.
Másik cikkünkből kiderül, hogy segít át a Főpap (Jupiter) az Öreg Király küszöbén: "A bölcs aggastyánok" (Ez is táblázatos összekötős játék!)