A tengelyek
A horoszkópábrát egy vízszintes és egy többé-kevésbé függőleges vonal négy részre osztja. A vízszintes tengely bal fele az úgynevezett aszcendens (ASC), a felkelő jegy. Ellenpólusa a deszcendens (DC), a leszálló jegy. Az ekliptika Föld körüli, 24 órás látszólagos forgásából adódik, hogy átlagosan kétóránként kel fel a keleti horizonton egy újabb állatövi jegy, ám ez az ekliptika ferdesége miatt az északi és a déli félgömbön eltérő lehet. A függőleges tengely alsó vége az IC, azaz Immum Coeli, ami annyit jelent: az égbolt mélye. A tengely felfelé mutató szára az MC, azaz a Medium Coeli, azaz az égbolt teteje.
A tengelyeknél kezdődnek a római számmal jelölt kardinális házak, amik a 12 házból álló sor egy-egy negyedét bevezetik.
Mint szimbólum, az aszcendens (ASC) az ember testi énjét jelöli, egyfajta alapanyagot, amiből emberi valóját gyúrták. Ez az életenergiánk, ami születésünktől fogva adott. Ezt az energia-minőséget a külvilág is mindig észleli, és tudatosan nem tudjuk befolyásolni. Néha úgy érezzük, szinte csak megtörténik velünk. Az ASC gyakorlatilag az egóval azonosítható. Ez a jegy alapvetően meghatározza egyéniségünket, kisugárzásunkat, akaratunkat, ösztönös önérvényesítésünket, konfliktuskezelésünket, illetve az első benyomást, amit más emberekre teszünk. Itt dől el, hogyan viszonyulunk az anyagi világhoz, hogyan birkózunk meg az élet gyakorlati kihívásaival, milyen a túlélési stratégiánk. Nem véletlen, hogy itt kezdődik az I. ház, az ego vagy önérvényesítés háza (analógiában a Kosnak és a Marsnak felel meg).
A deszcendens (DC) éppen szemben áll az ASC-sel, és pont az ellenkezőjét szimbolizálja: azokat a tulajdonságokat és minőségeket, amelyek a földi világban látszólag hiányoznak belőlünk. Ez a tengely mutatja meg a kiegészítő felünket, amit a külvilágban keresünk, a társakat, akiket bevonzzunk magunknak. Ez a kapcsolati énünk. Az itt lévő vonásokat kivetítjük, ezért csak a mások által felmutatott tükörben szembesülhetünk velük. Az itt kezdődő VII. ház a társ- és párkapcsolat, a külvilág, a hosszabb együttműködések háza (a Mérleg és a Vénusz analogikus megfelelője).
Az IC mutatja a tudattalan érzelmi világunkat (Immum Coeli = Az égbolt mélye!), a lelki énünket, a gyerekkorban mélyen bevésődő hatások közegét. Az IC az életfánk gyökere: a lelkivilágunk és az érzelmeink forrása. Ez a pont mutatja meg, milyen a bennünk élő gyermek. Ide tartoznak a családi jellegű, mély lelki kapcsolatok, a biztonságról és gondoskodásról alkotott első fogalmaink. Ehhez a területhez tartozik még a múlt, az otthon, a haza, de az élet alkonya is (életünk vége felé visszatérünk a gyökereinkhez). Itt kezdődik a IV. ház, amely pontosan ugyanezeket az analógiákat képviseli (akárcsak a Rák jegye és a Hold).
Az MC szemben áll az IC-vel. Ez az életfánk koronája, a szellemi énünk, az önkibontakoztatásunk, az egyéni céljaink területe. Ez a jövő, a fejlődés iránya, a bennünk élő felnőtt. Ezzel próbálunk kitörni az eleve adott környezetből, és ezzel próbáljuk ellensúlyozni a lelkivilágunk késztetéseit (IC), gyakran a társadalmi szerep túlhangsúlyozásával. Az MC-hez tartozik a hivatás is. Ugyanezt az analógiát képviseli a X. ház (a Bak jegy és a Szaturnusz szintén): fejlődés, nagy feladatok, felelősség, teljesítmény. A sorsfeladatunk azt jelenti, hogy a sokszor visszafelé húzó ASC jellegzetességeit magasabb szintre nemesítsük az MC jegyének pozitív vonásaival. Ahogy a Királyi Útról szóló fejezetben is olvashatjuk, az MC jelöli ki az irányt, amerre haladva az ASC visszahúzó erejét át lehet minősíteni.
A negyedek:
Az I. ház vezeti be a TEST NEGYEDÉT (egónk, fizikai valónk, túlélésünk, alkalmazkodásunk), a IV. ház a LÉLEK NEGYEDÉT (származásunk, családunk, kreativitásunk), a VII. ház a SZELLEM NEGYEDÉT (kívülről érkező erők, párkapcsolat, tudatalatti, bővülés), a X. ház pedig a TÖRVÉNY NEGYEDÉT (társadalmi szerep, magasabb szintű önkibontakoztatás, spiritualitás).
A tengelyeknél kezdődnek a római számmal jelölt kardinális házak, amik a 12 házból álló sor egy-egy negyedét bevezetik.
Mint szimbólum, az aszcendens (ASC) az ember testi énjét jelöli, egyfajta alapanyagot, amiből emberi valóját gyúrták. Ez az életenergiánk, ami születésünktől fogva adott. Ezt az energia-minőséget a külvilág is mindig észleli, és tudatosan nem tudjuk befolyásolni. Néha úgy érezzük, szinte csak megtörténik velünk. Az ASC gyakorlatilag az egóval azonosítható. Ez a jegy alapvetően meghatározza egyéniségünket, kisugárzásunkat, akaratunkat, ösztönös önérvényesítésünket, konfliktuskezelésünket, illetve az első benyomást, amit más emberekre teszünk. Itt dől el, hogyan viszonyulunk az anyagi világhoz, hogyan birkózunk meg az élet gyakorlati kihívásaival, milyen a túlélési stratégiánk. Nem véletlen, hogy itt kezdődik az I. ház, az ego vagy önérvényesítés háza (analógiában a Kosnak és a Marsnak felel meg).
A deszcendens (DC) éppen szemben áll az ASC-sel, és pont az ellenkezőjét szimbolizálja: azokat a tulajdonságokat és minőségeket, amelyek a földi világban látszólag hiányoznak belőlünk. Ez a tengely mutatja meg a kiegészítő felünket, amit a külvilágban keresünk, a társakat, akiket bevonzzunk magunknak. Ez a kapcsolati énünk. Az itt lévő vonásokat kivetítjük, ezért csak a mások által felmutatott tükörben szembesülhetünk velük. Az itt kezdődő VII. ház a társ- és párkapcsolat, a külvilág, a hosszabb együttműködések háza (a Mérleg és a Vénusz analogikus megfelelője).
Az IC mutatja a tudattalan érzelmi világunkat (Immum Coeli = Az égbolt mélye!), a lelki énünket, a gyerekkorban mélyen bevésődő hatások közegét. Az IC az életfánk gyökere: a lelkivilágunk és az érzelmeink forrása. Ez a pont mutatja meg, milyen a bennünk élő gyermek. Ide tartoznak a családi jellegű, mély lelki kapcsolatok, a biztonságról és gondoskodásról alkotott első fogalmaink. Ehhez a területhez tartozik még a múlt, az otthon, a haza, de az élet alkonya is (életünk vége felé visszatérünk a gyökereinkhez). Itt kezdődik a IV. ház, amely pontosan ugyanezeket az analógiákat képviseli (akárcsak a Rák jegye és a Hold).
Az MC szemben áll az IC-vel. Ez az életfánk koronája, a szellemi énünk, az önkibontakoztatásunk, az egyéni céljaink területe. Ez a jövő, a fejlődés iránya, a bennünk élő felnőtt. Ezzel próbálunk kitörni az eleve adott környezetből, és ezzel próbáljuk ellensúlyozni a lelkivilágunk késztetéseit (IC), gyakran a társadalmi szerep túlhangsúlyozásával. Az MC-hez tartozik a hivatás is. Ugyanezt az analógiát képviseli a X. ház (a Bak jegy és a Szaturnusz szintén): fejlődés, nagy feladatok, felelősség, teljesítmény. A sorsfeladatunk azt jelenti, hogy a sokszor visszafelé húzó ASC jellegzetességeit magasabb szintre nemesítsük az MC jegyének pozitív vonásaival. Ahogy a Királyi Útról szóló fejezetben is olvashatjuk, az MC jelöli ki az irányt, amerre haladva az ASC visszahúzó erejét át lehet minősíteni.
A negyedek:
Az I. ház vezeti be a TEST NEGYEDÉT (egónk, fizikai valónk, túlélésünk, alkalmazkodásunk), a IV. ház a LÉLEK NEGYEDÉT (származásunk, családunk, kreativitásunk), a VII. ház a SZELLEM NEGYEDÉT (kívülről érkező erők, párkapcsolat, tudatalatti, bővülés), a X. ház pedig a TÖRVÉNY NEGYEDÉT (társadalmi szerep, magasabb szintű önkibontakoztatás, spiritualitás).