Főoldal > Híres Várakban > Látogatás George Clooneynál
Képzelt riport egy amerikai filmsztárral
George Clooney őszintén lerántja a leplet Váráról és figuráiról





− Helló, George! Nagyon örülök, hogy elvállaltál egy ilyen intim beszélgetést. Megtisztelő számomra, köszönöm!

− Szívesen. Úgy gondoltam, egyszer érdemes megnyílni, nehogy mindenféle tévképzetek keringjenek az emberek fejében rólam. De utána valószínű, hogy újra visszahúzódom a csigaházamba. (Nevet.)

− Mármint a Váradba... Milyen Vár is ez?

− Ó, abszolút kellemes, kedélyes. Bár semmi sem látszik belőle.

− Hogyhogy?

− Tudod, Halak Birodalmam van. A lelkivilágom az "Álmodók Világa". Itt nincsenek kőkemény határok, mert tele van vízzel és köddel. Tengeri szigetek, ködbe vesző hegycsúcsok, mohalepte kolostorok... Soha nem tudja az ember, mibe botlik. A lakók is hasonló lelkületűek: ábrándos, búskomor tekintetű művészlelkek, gyógyítók és segítők. Bármilyen helyzethez tudnak alkalmazkodni, akár a kaméleonok. Általában ezért is szimpatikusak mindenkinek. Ugyanakkor lelkük mélyén féltve őrzik titkaikat, mivel rendkívül érzékenyek és sebezhetők. Néha minden jó cél érdekében feláldozzák magukat, máskor meg egyszerűen köddé válnak, kiszállnak a világból. Aztán ott van a Vár... nos igen, látszólag az is csak egy homályból kikacsintgató, repkénnyel takart, misztikus hangulatú kolostor, csak egészen közelről vagy belülről derülhet ki róla, hogy a Birodalom központja. Ilyen vagyok én is. Közvetlen, szívélyes, segítőkész, de valójában megközelíthetetlen. Nehéz kiismerni, talán én sem tudom magamat.

− És ha valaki mégis belépne azon a Várkapun?

− Már ha megtalálja... De tény, hogy odabent sokkal életrevalóbb, hús-vér alakokkal találkozna. Mindjárt a fogadóteremben egy Kos Udvarhölgy kínálná meg teával vagy kávéval. Tudod, kedélyes kis szertartás, de azért ez a figura mégis csak egy harcias amazon, akinek furcsán áll a kezében a törékeny porceláncsésze! Lehet, hogy a következő pillanatban leteper, de legalábbis kikezd veled. A romantikus és erotikus játékok mindig ott vannak rögtön az előszobában, sajnálom. Ez afféle erőpróba, ezen keresztül kell menni.

− De a fiúkat azért békén hagyod.

− Persze. Velük csodás barátságokat ápolok. Nekik csak a tea vagy a kávé jár.

− Oké, menjünk tovább a Várban!

− A következő terem zárt, be sem lehet kukkantani.

− Ne már!

− Legfeljebb egy rácsos kémlelőnyíláson keresztül.

− Miért?

− Hát a második terem a kincstár és a szeráj! Mindenkinél. Nem tudtad?

− Jó, de vannak nyitottabb kincstárak is.

− Úgy kell nekik. Én nagyon őrzöm a kincseimet és az intim életemet. Ez egy kis erődítmény a Váron belül (Kosban kezdődik a terem), és nemcsak az értékeim és az élvezeteim védelme miatt, hanem mert itt lakik a Királyom. Odabent igazi földi Paradicsom van, hiszen egy élveteg Bika Király ül az arany trónuson, oldalán hűséges Hírvivőjével. Folyik a zene, a tánc, bőséggel van kitűnő étel és ital. Körös-körül csupa műkincs, értékes alkotás, esztétikus berendezés. Ezért sem lehet leskelődni. Na meg a szerelemtől túlfűtött légkör miatt... Tudod, akiket az Udvarhölgy beljebb engedett a szerájba.

− Erről szívesen hallanék többet.

− De nem mondok. (Mosolyog.)

− Akkor mesélj még erről a Bika Királyról!

− Hú... bár az élvezeteknek igazi mestere, az élet más területein... Maradi, csökönyös, lusta, kényelmes, megalszik a szájában a tej. A minőség is fontos számára, de gyakran elköveti azt a hibát, hogy a mennyiségre hajt. Kapzsi és kéjsóvár, na. Ami a haragját illeti, sokáig rendkívül türelmes, de ha egyszer összegyűlik benne annyi düh, ami már túlcsordul, akkor robban, és úgy tombol, mint az állat, amelyikről a jegye a nevét kapta. A mellette ülő Hírvivőnek sokáig és hevesen kell őt győzködnie, hogy fogjon valami új vállalkozásba, de még ha meg is győzi, ez a Király egyedül nem kockáztat, inkább csak másokkal karöltve, csapatmunkában. Egyébként, mint minden Bika, ő is hagyománytisztelő; én is azt a hivatást vittem tovább, amit az apám és a nagynéném űzött, a szórakoztatóiparban, a médiában maradtam.

− A következő termekben kikkel találkozunk?

− A következő két teremben, a fórumon és a családi toronyban nincs figurám, és érdekes módon, a kommunikáció és a családommal való kapcsolat terén - látszólag - természetes könnyedséggel áramlanak az energiák. Újabb figurákkal csak a trónterem és játékterem területén lehet találkozni. Megint az életöröm, a szerelem, a játék... méghozzá hevesen, hiszen egy Hadvezér áll itt. Egy Oroszlán Hadvezér, vagyis egy "Ünnepelt Győztes". Nos, no comment. Illetve csak annyi, hogy egyrészt ezt azért nem adták könnyen és ingyen. Másrészt van egy sötét és félelmetes kőszobor is ebben a teremben, igaz, csak ritkán elevenedik meg. Az Oroszlán Démonom, a gyönyörűségesen rémisztő "Aranyszívű Fojtogató".

− Uhh...

− Vele még én is csak ismerkedem.

− A Démon lelkünk legrejtettebb, legsötétebb árnyéka, amit a tudat szintjén általában elutasítunk. Ugyanakkor nem lehet megkerülni a vele való szembesülést, és azokat a kísértéseket és próbákat, amelyek során be kell őt fogadnunk a személyiségünkbe, el kell ismernünk sajátunkként. Úgy mondják, az ember legkésőbb középkorúként találkozik az árnyékával. Mindazzal, amit a halandóság és a korábbi bűnei előcsalogatnak a letagadott, kaotikus részéből.

− Hát ezt egy ideje már élem, de tanulságokról csak később fogok tudni beszámolni, ha őszből hófehérbe megy át a hajam. És akkor is talán csak magamnak.

− Jó, nem firtatjuk. Menjünk tovább. A 6. terem a gazdasági udvar és ispotály, amiről azt hinné az ember, hogy Nálad üresek. Neked nem kell ilyen szolgai dolgokkal foglalkoznod, hacsak nem tekintjük a híres kórházas sorozatban eljátszott orvosszerepedet.

− Hát pedig van itt két figurám is, de nem könnyű megélni őket, és talán nem is ide valók. A Bolond és a Varázsló. A Bolond nem hajlandó a hétköznapi élet szabályaihoz alkalmazkodni, mert túlzottan öntörvényű, egyedi és felforgató hajlamú. Kialakítja a saját kereteit, rutinjait, és azok szerint él. Ha nincs számára megfelelő körülmény, akkor alkot magának. Egy független kis uralkodó a Várban, aki önmagát koronázta meg, igaz, bohócsapkával. Egyébként nincs is jóban a Királlyal, titkos ellenségek, és a kettejük közötti feszültség időnként megmérgezi a Vár légkörét. A hagyománykövetés és a lázadás mindig kéz a kézben járnak. Ahogy a biztonságra való törekvés és a robbantási kényszer is. Erről a szüleim tudnának mesélni, de nem szoktak, mert diszkrét emberek. A Varázsló pedig mindezt a végletekig fokozza. Akkor is végletes lennék a munkámban, ha egyszerű, ismeretlen polgár volnék. Néha semmit sem csinálnék, vállalva az ezzel járó kirekesztettséget és veszélyeket, máskor belerokkannék a sok munkába. Apropó, nemrég egy forgatáson porckorongsérülést szenvedtem, tudtad?

− Jaj, sajnálom. Remélem, már gyógyul.

− Igen, egész tűrhető. Az ember sebezhetetlennek hiszi magát, főleg az én Váramban lakó figurák, aztán tessék, mégis csak alkalmazkodnom kell a fizikai világ törvényeihez. A következő terem, a násztorony üres nálam.

− ...

− Igen. Ezt a hitvesi lakosztályt egyszer foglalta el egy hölgy három évre. Menjünk is tovább. Képzeld, a katakombákban egy Szellem lakik! A tudattalant, a tabukat és halott ideákat jelképező pincelabirintusban. A Király ki nem állhatja, legszívesebben párharcot folytatna vele, ha meg tudná valahogy fogni. Utálja, hogy egy kísértet bolyong a Vár alatt, és időnként bizonytalanná tesz mindent. Pedig bizonytalan a talaj a Vár alatt, ahogy maga a Birodalom is ködös volt, ingatag és megfoghatatlan. Ezek csak szellemi és spirituális síkon működő késztetések. Őszinte leszek: rendszeres lelki munkára van szükség magamon ahhoz, hogy egyáltalán lássak valamit a tükörben.

− De ez a légnemű alak legalább nem hagyja a Királyt eltespedni.

− Hát nem. Csupa nyughatatlanság veszi körül, pedig ő az a tipikus "Hagyjatok már békén!" figura. És hogy miért? Ez mindjárt ki is derül, mivel a katakombákból feljutottunk a Vár legmagasabb tornyára, a Zászlóhoz. A földi küldetésemet szimbolizáló Nyilas Zászló felirata: "Lelkesedés". Tudod, alapesetben sem a Halak, sem a Bika, sem az Oroszlán nem indulna el semerre lelkesedésből, hanem inkább maradna a helyén, álmodozna, őrizgetné a biztonságát vagy a méltóságát, és a sorsuk mégis arra kényszeríti őket, hogy lelkesedjenek dolgokért, amelyek semmiféle bizonyosságot nem adnak. Nem is tudom, hogy fejezzem ki érthetőbben. A Halak Birodalom elszállt illúziói helyett a rideg valóságban kell megtalálnom a lelkesítő ideákat. Persze már arra is rájöttem, hogy nem a Nyilasnak kell elvégeznie mindent, és ez megnyugtat. A Nyilas az inspirációt kapja, és a jelszavakat, a buzdítást és a kezdő lökést adja meg, és mások beállnak mögé a tömegbe. Nekem csak az a felelősségem, hogy igaz célok felé tereljem őket. Ezt próbálom a humanitárius és politikai szerepvállalásaimmal is megvalósítani.

− Szép. Ezek szerint haladsz a Zászlófelirat irányába.

− Remélem. És most már csak három figura maradt. A bálterem és vendégszárny területén lakik a Bak Királyné és az Öreg Bak Király. Együtt, a könnyebbség kedvéért összebilincselve...

− Úgy mondod ezt, mintha igazolni akarnál vele valamit.

− Tudod, egyfelől szeretem azt, hogy ebben a teremben ilyen fontos szereplők vannak. Az olaszországi villámban, a Comói-tónál rendszeresen vendégül látok egész családokat, a barátaimat, közöttük színész kollégákat is. A barátság és a szövetség az életem sarkalatos pontjai. Ugyanakkor sejtem azt, hogy a két Bak figura nem éppen jó irányba viszi el a személyiségemet. Nagyon magamnak valóvá, befelé fordulóvá tesznek, sőt időnként embertelenül megkeményítenek. Ha valaki nagyon közel kerül hozzám, például együtt élek vele, időnként elhidegülök, "befagyok" érzelmileg. Magam sem tudom, miért, ez talán valami karmikus teher, valami rossz minta.

− Az Öreg Király kétségkívül jelöl karmikus terheket, viszont a Királyné az anya szimbóluma is...

− Igen. Keménynek láttam az anyámat. Nem nagyon mutatta ki az érzéseit. Ha megnézed a gyerekkori fotóimat, idilli, eszményi családnak látszunk, mégis van az egészben valami ridegség, valami kiszámítottság. Szigorú katolikus neveltetésben részesültem. Még középiskolásként sem mehettem haza este 9 után, és nagyon hamar munkába kellett állnom. Apám újságíróként dolgozott, és saját talkshow-t vezetett a tévében, anyám szépségkirálynő volt. Nekem nehezen indult be a színészi karrierem, sok mindennel próbálkoztam a dohányvágástól a baseballon keresztül, de többnyire sikertelenül, és egy ideig munkanélküli is voltam. Valahogy mindig azt éreztem, hogy nekem nem jön olyan könnyen a siker és a teljesítmény, mint a szüleimnek. Hogy nem tudok felnőni hozzájuk. Pedig mindig sokat vártak el tőlem.

− Ez aztán inkább lázadáshoz vezetett.

− Igen. Lázadok. Ezt a Bak figurák és az Oroszlán Hadvezér állandó párharca is mutatja bennem. De közben nekem is sikerült felnőnöm és sikeressé válnom, és élvezem, hogy most már én gondoskodhatok a szüleimről. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez egy hatalomjátszma is. A szereplőket ismerve.

− Tudod, egyes lélektani irányzatok szerint az embernek vannak tudatalatti elköteleződései valakihez vagy valamihez. Például azért nem jön össze a párkapcsolatunk, mert tudat alatt a szüleinknek fogadtunk örök hűséget.

− Ezt nálam jóval okosabb emberek találták ki. Nem is vitatkozom velük. Lehet, hogy én sohasem fogok felnőni. Nem biztos, hogy ebbe a rendszerbe beleférne, hogy nekem is gyerekem legyen. És meglehet, hogy akit társnak választok, szintén soha nem felelne meg a szüleimnek, ahogy én is mindig ezt éreztem saját magammal kapcsolatban. Közben lehet, hogy mindezek az én elvárásaim, nem a szüleimé! Ugyanakkor legalább ennyit számít a saját szabadságszerető lelki alkatom. Merthogy van még egy figurám, egy Vízöntő Főpap. Mint tudjuk, a Vízöntő az abszolút szabadság és függetlenség jegye. Hiába van eldugva az utolsó terembe, a kápolna és kolostor területére, ahol egyébként pompásan ki tud bontakozni, ő a főtorony gazdája és a Nép Követe is, tehát sokkal jelentősebb karakter, mint amilyennek látszik. Igen, ilyesféle ember vagyok én, egy lázadó misszionárius, aki egy élveteg uralkodó Várában él.

− Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!


/Szimbólummagyarázat: Birodalom = aszcendens, Udvarhölgy = Vénusz, Király = Nap, Hadvezér = Mars, Démon = Fekete Hold Lilith, Bolond = Uránusz, Varázsló = Plútó, Szellem = Neptunusz, Zászló = MC, Királyné = Hold, Öreg Király = Szaturnusz, Főpap = Jupiter/


Aki szeretné hasonló mélységben megismerni magát, lelkivilága lakóit, vegye meg most a KaSztella könyvet akciósan, 40% ÁRKEDVEZMÉNNYEL! Kattintson ide: "Vegye meg a könyvet!"