Főoldal > Alkotóműhely
Mesék, bábok, karcolatok

Miután megismertük Birodalmunkat és figuráinkat, sok mindent kezdhetünk velük. Bármilyen alkotómunka, ami a saját magunkon való merengésből táplálkozik, segíti az önmegismerést, az önazonosság megélését, sőt esetenként kifejezetten terápiás hatású lehet. Meditáció, írás, rajz, festés, bábkészítés, varrás, selyemfestés, zenekomponálás, különféle tárgyak készítése... Mi is szívesen fogadjuk a képeket az alkotásaikról, ha szeretnék közzétenni! Címünk: kasztella-kukac-gmail-pont-com

Keresem magamat (vers)
Naphosszat nézem a kártyákat...
olvasom a horoszkópokat...
elemzem a bennem élő alakokat...
egyre csak keresem magamat...

Lelkem olyan akár egy apátság...
halkan visszhangzanak az imák...
az érzelem húrja megremeg...
Kerülj kérlek most beljebb...

A váram romantikus de egy erőd...
mely megvéd és ha kell ad erőt...
Titkos fegyverek a falakon lógnak...
de csak a vár népének látszanak...

Fogadóteremben a kalandor,
van mikor dorombol de karmol...
ő aki prédára les, szívet keres...
hogy a szerelmet megélhesse...

Kincseim közt ott a vérfarkas,
ki megvéd mindentől, mindenkitől,
be nem enged senkit, féltésből...
minden reményemet leigázta..

Kedélyes királyné ül kincsei közt,
óbort kortyolgat egy jóbaráttal...
A jóbarát igazából egy hírvivő,
ki sosem mozdul kényelemből...

A fórumon a király kereskedik,
mindenről elsőre tudnia kell...
de csak a fülledt lapok érdeklik...
ő csak ilyen információra éhezik...

A hadvezér a szavak embere...
nem kedveli a harcot sem erőszakot...
Szóval el lehet intézni! -ez az elve...
Szíve szerint mindennel kereskedne...

A családi tűzhelynél szép teríték vár...
Asztalon gőzölög már minden finomság...
Itt megnyugodna minden magányos lélek...
Mert testnek és léleknek is bőven jut étek...

A trónon senki nem uralkodik...
nem osztogat parancsokat...
Üresen áll a szoba, de csillog...
Aki itt él, az mindenki előtt villog...

A násztoronyba érkezvén látom...
a nászágy szentély igazi templom...
hiányzik belőle királyném s királyom...
a szoba magányosan üresen kong...

A katakombámban régmúlt sejlik...
a varázslóm és a régi király kísérletezik...
A régi király vesztébe nem nyugszik bele...
ekkor vigaszt nyújt neki a mágia üstje...

Az akadémia csak beavatottaknak van...
Mert mások előtt bezárul az ajtaja...
A vén mágus néha ide is átlátogat...
hogy okítsa az ígéretes utódokat...

Újító eszmékkel találkozunk itt...
egy feltaláló osztja meg ötleteit...
A főtorony irodájába néha átugrik...
és ihletével minden szabályt felborít...

A táncteremben csak kevés ember van...
de nekik itt nagyon fontos helyük van...
minél komolyabbak és fontosabbak másnak...
annál kedvesebbek ennek a furcsa várnak...

Egy szellem szálldos az emberek között...
rekedt hangján morcan figyelmeztet...
Ő a vaskalapos kísértet, kitől megijedek...
Azt súgja: "Lágyíts meg a szívedet!"

A templomban látom mi az én feladatom...
mit adtál te nekem, miért kellett találkoznunk...
Titokban a kolostor szürke falai között...
Titkolnom kell hogy ide szerelem költözött...

Vallásom felé fordulok és igét hirdetek...
mert legfontosabb az őszinte igaz szeretet...
s ezt bármikor bárhol megteheted...
akár otthon is miközben kémleled kék eget...

Lelkem mélyében hordom én terhemet...
melyhez szívem ragaszkodik, el nem enged...
a felszínen kalandok csak ideig érdekelnek...
Pénz, étel és kincsek ki nem elégíthetnek...

Lelkem mélyében hordom én terhemet...
de itt nincs semmiféle rút kísértet...
imádkozni jövök, s hálámat mutatom...
amit igazán érzek azt nem adhatom...


Esperantina De Amoro